Keresztény Európa

Évtizedek óta komoly támadások érik a házasság és a család intézményét, amelynek következtében párkapcsolati válság és így érthetően demográfiai válság alakult ki Nyugaton és hazánkban is. Arról, hogy a támadások okozta párkapcsolati válság az alapvető oka a demográfiai válságnak, számos szakértő és tudományos tanulmány számol be (pl. Kao 2019, Demographic Winter 2008, Feder 2014). Donald Feder, a Családok Világkongresszusának igazgatója szerint „A demográfiai tél a „szexuális forradalom” közvetlen eredménye.” Ahogy terjedt a „szexuális forradalom” országról országra, úgy jelentek meg a család körüli negatív tünetek, nőtt a káros individualizáció és a depresszió, különösen a női depresszió mértéke. E cikk szerzője egyetért Donald Federrel, hogy amíg a szabad szerelem általánosan elterjedt, addig sem a családi élet válságából, sem a demográfiai válságból nem kerülhetünk ki.

A házaság és a család elleni eddigi támadásokat három fő frontra érdemes osztani: (i) a szabados szexualitás elterjesztése, (ii) az egyneműek „házasságának” elfogadtatása, (iii) a gender és queer elmélet terjesztése. E harmadik front az ember kétneműségét is tagadja. Érdemes megjegyezni, hogy már körvonalazódik a negyedik front, a megegyezésen alapuló nem monogám kapcsolatok legalizálása és terjesztése (Horváth 2019), ami valószínűleg azt fogja jelenteni, hogy a házasság ne korlátozódjék csak két személyre. Mindegyik front a szexualitást célozta és célozza meg. Úgy is fogalmazhatunk, hogy e támadások az úgynevezett „szexuális forradalom” frontjai és fázisai, és e „forradalom” az utóbbi évtizedekben már globálissá vált. Érdemes megjegyezni, hogy a magyar ember számára a forradalom inkább pozitív szót jelent, ahol a nép fellázad a zsarnokság ellen, gondoljunk csak 1848-ra vagy 1956-ra. A „szexuális forradalom” nevet azok adták e folyamatnak, akik azt szervezték. A valóságban a „szexuális forradalom” felülről szerveződött, az ember és a társadalom alapsejtje, a család ellen. Ezért inkább szexuális háborúnak vagy szexuális terrorizmusnak kellene nevezni. Ha nem vesszük észre, hogy háború van a házasság és a család ellen, és nem nézünk szembe e háborúval, akkor csak veszthetünk.

Annak idején a kommunisták proletárdiktatúrát és szabad szerelmet vezettek be a Szovjetunióban. Lenin gyakorlatilag betiltotta a házasságot. Az eredmény lelkileg sérült nők, gyermekek és eldurvult férfiak tömegei, a bűnözés megsokszorozódott, a nők és férfiak kapcsolata megromlott. Végül Sztálinnak a harmincas években vissza kellet állítania a házasságot és be kellett tiltania az abortuszt. A marxista ideológia Nyugaton a kulturális marxizmus név alatt terjedt el. Herbert Marcuse – a frankfurti iskola neves marxista filozófusa – megfogalmazta, hogy el kell terjeszteni a szabados szexualitást, aminek beláthatatlan következményei lesznek, valamint, hogy már nem a munkásosztály, hanem a társadalom perifériájára esett kisebbségek felhasználásával lehet elérni a forradalmi változásokat. Ez egyenesen vezet el a szexuális szempontból marginalizálódott rétegek, a szexuális kisebbségek forradalmi változásokra való felhasználásához. Itt tehát „bizonyos csoportok felhasználásáról, nem pedig a jogaikért való küzdelemről van szó” (Szmodis 2018). „Alighanem önálló monográfia tárgya lehetne annak bemutatása, hogy a kulturális marxizmus teoretikus törekvései milyen módon kapcsolódtak össze a politikai aktivizmus azon megnyilvánulásaival, melyek szükségességéről Marcuse 1969-es, bostoni kiadású művében ír. Tény azonban, hogy a Pride-nak hívott mozgalom indító eseménye ugyancsak 1969-ben történt, amikor a Bostontól alig több mint 300 km-re fekvő New York Stonewall nevű melegbárjának közönsége összetűzött a rendőrökkel.” (Szmodis 2018).

Érdemes itt még Wilheim Reich német szexuálforradalmárra is utalni, aki napnál világosabban látta, hogy a szabados szexualitásra nevelés lebontja a családot, az egyházakat és az egész társadalmi rendet, ami a klasszikus állam megsemmisülését jelenti. Ez volt a célja. Sokan vannak a ma liberálisnak nevezett hatalom ideológiai elődei, de már csak H. G. Wellst idézném 1890-ből: „Létfontosságú, hogy elterjesszük a szabad szerelmet ahhoz, hogy lebonthassuk és eltüntethessük a család elavult intézményét.” (Balásházy 2019).

A szabados szexualitás elterjesztése automatikusan előidézett számos olyan jelenséget, amelyeket sokan attól teljesen függetlennek gondolnak, például az önzést, az elvallástalanodást, az erkölcs relativizálódását, az értékvesztést, a fogyasztói szemléletet. A „szexuális forradalom” aktivistái ezeket is terjesztették, és ezek mind egymást is erősítették. A szabad szerelem elterjesztése nélkül azonban ezek nem hódítottak volna teret és különösen nem lenne válságban a családi élet és így a demográfiai válság sem alakult volna ki.

Mindez teljesen érthető, hiszen ha egy társadalom nem ítéli el a házasság keretein kívüli szexuális kapcsolatot, akkor ott az ember antropológiai modellje változik meg gyökerestől. Ugyanis a cél akkor már nem az lesz, hogy egyetlen másnemű személlyel egy életre szóló szeretetszövetséget alkossak, hanem hogy én egyedül a lehető legélvezetesebb, legkönnyebb életet éljem. Azaz megszűnik a Mi és helyébe lép az Én. Nem bízhatok meg a másikban, mivel bármikor lecserélhető leszek. Így valójában értelmetlenné válik a házasság. Ha körbenézünk, természetesen ez valósul meg. Ez a tapasztalható káros önzés alapvető oka.

Unwin a Szexualitás és kultúra („Sex and Culture” 1934) című híres könyvében hangsúlyozza, hogy mindig a szexuális lehetőségek kibővülése, azaz a házasságon kívüli párkapcsolatok elterjedése okozzák a kulturális hanyatlást az emberiség történelmében. Ha a nemi tisztaságra törekvés – különösen a nők esetében – megszűnt, akkor három emberöltőn belül, kivétel nélkül, a fejlett kultúra is eltűnt. (Unwin 1934, Krúdy 2018).

A szabad szerelem a nőket sújtja elsősorban, hiszen a párkapcsolatban a nemek között legalább négy lényeges aszimmetria figyelhető meg: (i) a pártalálásban az évek múltával az esélyek gyorsabban csökkennek a lányoknál, (ii) a lánynak már hamarabb nem lehet gyermeke vagy elég gyermeke, (iii) a lány várandós is lehet a kapcsolatban, (iv) a jövendő házassága esélye és minősége jelentősen jobban romlik a lányoknak, mint a fiúknak (utóbbira adat: Fagan 2017). A házasság és a család széthullása természetesen a gyermekeket is sújtja. Így a szabados szexualitást elfogadó társadalom nő- és gyermekellenes. A szabad szerelem alapjaiban sérti a női méltóságot és természetesen kegyetlen. Nem véletlenül mondta II. János Pál pápa, hogy az: „A társadalom, amelyik a testi szerelmet házasságon kívül éli meg, a halál kultúráját éli.” (West 2010.)

Három példa arra, hogy hol tartunk a szabados szexualitás elterjedése miatt: (i) Magyarországon a férfiak 75%-a otthagyja a kórházban a párját és gyermekét, ha olyan gyermeke születik, aki valószínűleg sosem lesz egészséges (Házasság című újság, Házasság Hete, 2017). (E cikk szerzője kérdezi, lehet ezen embereket férfiaknak – és egyáltalán embernek - nevezni?), (ii) Egy 38 tagú tizenkettedikes fiúosztályban mindenki akar egyházi esküvőt, mindenki akar gyermeket, de senki sem akar lány gyermeket. Végül az egyik diák megfejtette a rejtvényt: „én megőrülnék tőle, hogy ha lányom lenne, és este még kint lenne az utcán, és nem tudnám, melyik szemét fiú mit csinál vele épp!” (Szilvay 2019), (iii) A fiúk többnyire élvezeti cikként tekintenek a lányokra (Horváth 2020).

A szabados szexualitás elterjesztése annyira sikeres volt, hogy mára már igen sokan azt pozitív vagy semleges tényezőnek tartják. Nemrég láthattuk a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom szervezte „Szóbox-vitában” Puzsér Róbert és Mihalec Gábor jóindulatú és igen értelmes beszélgetését az egyéjszakás kapcsolatokról. Abban Puzsér Róbert a „szexuális forradalmat” nem ítéli el, hanem úgy gondolja, hogy most a régi erkölcsöt felváltotta egy új, amely nem rosszabb, mint a régi, csak más. A házasság- és a család intézményéhez értő szakemberek, vagy a nagyobb vallások vezetői viszont az újkor történelmének legnegatívabb eseményét látják a „szexuális forradalomban”. Egy 2005-ös elemzés szerint az USA négyezermilliárd (4 10¹²) dollárt költött az utóbbi 35 év alatt a „szexuális forradalom” okozta sebek gyógyítására (Christopher West, 2005). Ugyanakkor manapság már a többség szerint nincs kára a két fél részéről szabadon választott szexuális kapcsolatoknak. E dimenzióban ennyire félre lett vezetve társadalmunk. Ennyire sikeresen szervezték meg a kulturális marxisták, mai nevükön liberálisok a „szexuális forradalmat”.

A párkapcsolati válság néhány jellemző tünete: (i) későbbre húzódtak a házasságok, (ii) a gyerekek közel fele nem házasságban születik, (iii) mire megházasodna a fiatal, már nem igazán alkalmas boldog házastársnak, (iv) a házasok körülbelül fele elválik, pedig csak az emberek fele házasodik meg, (v) erősen növekszik a depresszió gyakorisága, például az USA-ban másfél emberöltő alatt megtízszereződött a depresszió, (vi) az önzés és a káros individualizáció igen erősen megnőtt a fogyasztói társadalmakban, (vii) erősen romlott a nemek egymásról alkotott képe és egymás iránti bizalma, és így a nemek kapcsolata egyre önzőbb (Balásházy 2018).

A sokszor emlegetett „Demográfiai tél”, egy híres amerikai szociológiai munka, melynek teljes címe: „Demográfiai tél – az emberi család hanyatlása”, többek között Nobel-díjas kutatók kommentárjaival. A demográfiai válságra szerintük az egyetlen megoldás a jó házasságok elterjesztése. Az úgynevezett svéd modell, azaz az erős családtámogatási rendszer nem működik, mert elsősorban nem pénz kell a jó házassághoz, viszont jó házasság kell a gyermeknek, azaz, hogy olyan családban nőjön fel, ahol az anya és az apa jó házasságban élnek. Egyértelmű következtetésük: ha a jó házasságot nem sikerül tömegesen elterjeszteni, akkor az érintett országok lakossága kihal. Szerintük a XX. század legmélyrehatóbb negatív eseménye a „szexuális forradalom” volt. Sőt talán az egész modernkori történelem legnegatívabb eseménye a „szexuális forradalom”. Azok az emberek, akiknek egyetlen partnerük volt, sokkal boldogabbak a partnerükkel szexuálisan is és érzelmileg is, mint azon személyek, akiknek sok partnerük volt. A korrelációs eredmények szembeszökőek ezen a téren. A gyermekek lelki fejlődéséhez stabil és kiszámítható kapcsolatokra van körülöttük szükség, ahol igen fontos a szülők viszonya egymáshoz. A gyermek lelki fejlődését különösen segíti, ha az apa és az anya valóban együtt él; ilyen esetben a komoly problémák kialakulásának esélye jelentősen kisebb. Jól látható, hogy azok a gyermekek, akiket nem ép és nem házasságon alapuló családban neveltek, valószínűbb, hogy jobban szenvednek a szegénységtől, a súlyos elhanyagoltságtól és a rossz nevelés eredményeitől. E gyerekeknél gyakoribb a depresszió és a bűnözés. A társadalmi tőke létrehozásához a kulcsszó a házasságon alapuló család. (Demographic Winter, 2008)

A nők hihetetlenül kiszolgáltatottak a társadalmi szerződés nélküli, házasság által nem elismert együttélési formákban. Míg a házasságban a társadalom védi a nő és a gyermek jogait, az együttélés során a partnerek bármikor megszeghetik a csak kettejük között megkötött ígéreteket. (Kopp és Skrabski, 2006.)

A szabad szerelem jó eséllyel önzővé teszi a férfit, így a férfi végül élvezeti eszköznek tekinti a nőt. Felháborítóan hazug érvelés a házasság ellen beszélni a női emancipációra hivatkozva.

Sajnos nagyon kevés ember veszi észre, hogy a családi élet válsága és a demográfiai válság mögött elsősorban a szabad szerelem professzionális elterjesztése húzódik, pedig számos szakember és tanulmány mondja ezt (Balásházy 2019). Oda kellene erre figyelni, addig, amíg nem késő.

A felmérések azt bizonyítják, hogy szabad szerelem és házasság együtt nem működik, sőt a kultúra és a szabad szerelem nem egyeztethető össze, mert a szabad szerelem az önzésre, a kultúra pedig az önzetlenségre, az összetartásra, a szeretetre épít. Ide érdemes lenne hivatkozni a népbiztos Lukács Györgyöt, mint negatív figurát, aki a kommunákban való párkapcsolatokat próbálta megvalósítani.

A házasságon kívüli párkapcsolatok egyre inkább általánossá válásával a stabil, szeretetteli családok száma és a népesség is minden bizonnyal tovább csökken. A család és a házasság leépülésén túl romlik az emberek testi-lelki egészsége, harmóniája, életkedve, ezen kívül meggyengül a nemzetállam és a kereszténység is. Ezért a családpolitikának elsősorban a párkapcsolati kultúra szintjének emelésével, a házasságok számának és minőségének erősítésével kellene foglalkoznia. Ehhez nélkülözhetetlen a házasságra koncentráló, egyetlen nemi partnerre tervezett életpályamodell előnyeinek, értékének és szépségének népszerűsítése, valamint az ettől való eltérés kárainak ismertetése és mindez megbízható kutatási eredmények alapján.

A házasság és a család elleni támadás, mondjuk ki (kulturális marxista, ma „balliberális”) háború, nem csak az anyagi jellegű családtámogatások ellen folyik évtizedek óta, hanem azon életvitelmodell ellen, hogy az ember egyetlen másnemű személlyel szeretetben kiegészülve próbálja leérni életét! Helyesen – bár erkölcsileg teljesen gonosz szándéktól vezérelve – ismerte fel e hatalom, hogy a családot az emberek szexuális viselkedésének befolyásolásával lehet leépíteni és szétzúzni. Leegyszerűsítve mondhatjuk, hogy a szexuális élet házasságon kívülre – főként házasság elé – helyezésével (első front), majd a házasság újra értelmezésével (második front), és végül a nemiség átdefiniálásával (harmadik front) akarja ezt elérni. Felismerték, hogy a szexuális erkölcsöt és a jó párkapcsolatokat kell leépíteni ahhoz, hogy tönkre tegyék a házasságot, a családot, a nemzetet és a kereszténységet.

Ha a családot és a házasságot akarjuk védeni, akkor igen fontos e családot és házasságot leépíteni szándékozó hatalommal/ideológiával megküzdeni. Ki kell mondanunk, hogy háború van a házasság és a család ellen! Ha jön az ellenség minket lekaszabolni és nem vesszük őket észre, akkor védekezni sem tudunk, mert nincs ki ellen védekezni, hiszen letagadjuk az ellenséget. Így esélyünk sem lesz az életben maradáshoz! Ha a (család)politika ezt nem teszi, akkor „struccpolitikát” folytat, és a hosszú távú sikere esélyét igen erősen csökkenti.

Valószínűleg nem túlzás Pat Fagan „A legfontosabb összefüggés valamennyi társadalomtudományon belül” című cikkének címe (Fagan 2017). Ebben Fagan azt vizsgálta, hogy az USA-ban hogyan növekszik a válás gyakorisága a házasság előtti más partnerek számától. Azt találta, hogy nőknél már egyetlen másik partner megtizenkétszerezi és 2 ilyen partner megtizenhatszorozza annak valószínűségét, hogy a pár elválik a házasságuk első 5 évében. Széleskörű felmérések eredményei alapján Pat Fagan e tanulmányban azt is állítja, hogy minden mérhető pozitív paraméter gyermekre és felnőttre messze a legjobb az „érintetlen” házasságon alapuló család esetében („intact married families”): például a szülők és gyermekek egészsége, élethossza, boldogságérzése, a szülők szexuális élvezete, a generációk közötti kapcsolat, a gyermekek tanulmányi eredménye, a család bevétele, a család vagyona, a gyermekek száma. Valamint minden negatív paraméter messze a legkisebb abszolút értékű az ilyen házasságon alapuló család gyerekeinél: például a bűnözés, a függőség, a fizikai és szexuális erőszaktétel, a szegénység, a műveletlenség, a kirekesztettség, a betegség, a boldogtalanság, a pszichés betegség, a szexuális kielégülés hiánya.

A családok stabilitását, a gyermekszámot, valamint a társadalom lelki-testi megelégedettségét és egészségét elvben a szabad szerelem tilalmával, az abortusz tilalmával, valamint a fogamzásgátlás szabályozásával (amelyre sajnos a mai napig nincsen ideális módszer, bár nagyszámú, meg nem engedett módszerek létezik) lehetne leginkább javítani. A világvallások általában ezt teszik. Azonban a szekuláris állam és a tudomány nem rendelkezhet be tiltásra. Ide be lehetne írni olyan országokat, amelyekben ezek igenis tiltott dolgok. Optimális eszköze a felvilágosítás, illetve a mára már Európában szinte teljesen kihalt (kötelező) valláserkölcsi nevelés. A párkapcsolatok hatásait és következményeit illetően az emberek zöme súlyos tévedésekben él, és emiatt rossz életvitelt folytat. E tévedések felfedése jelentős segítséget jelentene a válságokra. A párkapcsolatok emberséges mederbe terelésével, azaz szeretet- és tiszteletalapra helyezésével – vagy másként fogalmazva – egypartnerű életvitel-modellre törekedve, az emberek jóval hamarabb és nagyobb valószínűséggel házasodnának, kisebb valószínűséggel válnának el, több gyermekük lenne és egyben az abortuszok száma is automatikusan és igen jelentősen csökkenne.

A dohányzás kárairól szerencsére már beszélünk, és eredményesen tesz is ellene az állam. A szabad szerelem kárairól – amelyek jóval nagyobbak, mint a dohányzáséi – már régen „nem illik” beszélni. Olyan a helyzet – csak egy sokkal súlyosabb kérdésben –, mintha az emberek legtöbbje azt hinné, hogy a dohányzás egészséges. Ugyanis az emberek zöme (a fiatalok 95-97%-a) azt gondolja, hogy a szabad szerelem a modern emberi élet természetes és egészséges velejárója (Innotárs 2009-es hazai felmérés). Érdekes, hogy az ország kb. 75%-a mondja magát kereszténynek, de csak kb. 10%-uk ért egyet a párkapcsolatokra vonatkozó legalapvetőbb keresztény tanításokkal. Ez egyértelműen a „szexuális forradalom” eredménye.

Sem a családtámogatási rendszer fejlesztése, sem a munka és a család összehangolása nem fogja megoldani e válságokat. Sőt az sem, ha csak arra törekszünk, hogy a kívánt gyermekek megszülessenek. Ugyanis a házasságon kívüli kapcsolatok olyan párkapcsolati anarchiához vezettek a fogyasztói társadalmakban, és így hazánkban is, hogy a szem előtt lévő életvitelminták nem kedveznek gyermek fogadására. Ne nagyon bánjuk, hogy ilyen körülmények között nem születik több gyermek. A gyermeknek biztos fészek, azaz szerető otthon kell, s ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor nem érdemlünk gyermeket. Ha a szülők egymást szeretik, akkor a gyermeket is szeretni fogják. Ha viszont a szülők csak a gyermeket szeretik, de egymást nem, azt a gyermek megszenvedi, és végül jó eséllyel lelki beteg, esetleg deviáns magatartású lesz. A gyermeknek sokkal több időt, energiát, figyelmet tud szentelni az olyan anya, aki mellett egy szerető férj áll. Nem az autó, nem a nagyobb ház teszi vidámmá és boldoggá a gyermeket, hanem a szülei egymás iránti szeretete és szerelme.

A kormány célja, hogy a teljes termékenységi arányszám 2030-ra elérje a 2,1-et. E cikk szerzője szerint e cél elvben megvalósítható, de humánusan és egyben optimálisan csak akkor, ha sikerül a jó házasságok számát szignifikánsan növelni. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha sikerül a házasság előtti, vagy általánosságban a házasságon kívüli párkapcsolatok számát lényegesen csökkenteni!

A kevés gyermek csak következménye egy sokkal mélyebben lakozó bajnak, a párkapcsolati válságának. A népességfogyás csak tünet. Minél később ébred erre rá a társadalom, annál nehezebb lesz kilábalni a demográfiai válságból is! Ráadásul úgy, hogy közben a házasság és a család elleni támadások egyre erősebbek.

A családtámogatások és a demográfiai csomagok a családi élet válságán és a demográfiai válságon lényegében annyit enyhítenek, amennyire elősegítik a jó házasságok létrejöttét és fennmaradását. A jó házasság kialakulását és a család szétbomlását növelő folyamatok meg nem állítása a családtámogatások enyhén pozitív hatását hamar és erősen felülírhatja.

Az országnak rá kellene ébrednie, hogy a „globális szexuális forradalom” mit tett és mit tesz vele. Ehhez lehetőleg minden vonatkozó fontosabb tényezőt ki kellene elemezni, és az eredményt nyilvánosságra kellene hozni. Be kellene mutatni, hogy hol tartana az ország, ha nem tarolt volna le minket is a „szexuális forradalom”. Ezt hogyan lehetne megtenni? Csupán valószínűsítésekkel, korábbi korokhoz viszonyítva, számadatokkal viszont nem. Egyedi példák sokaságát kellene bemutatni és elemezni, hogy lássák az emberek, melyik párkapcsolati forma hova vezet. A demográfiai válságból és a családi élet válságából kikerülni egészségesen bizonyosan nem lehet, amíg a szabad szerelem általánosan elterjedt! Ráadásul már dübörög a „kulturális” marxizmus második és a harmadik frontja is, lásd Meseország Mindenkié című mesekönyv.

A válság megoldásához önmagában a házasság támogatása nem elegendő. Az, amire szükség van, az a házasságban realizálódó, egyetlen szexuális kapcsolatra tervezett életvitelmodell széleskörű elfogadása és elterjedése.

A felmérések eredményei szerint a szabad szerelem szignifikánsan csökkenti: (i) annak lehetőségét, hogy a lányok idejében férjhez menjenek, (ii) az esélyét annak, hogy a fiúk megnősüljenek, (iii) tehát a házasság esélyét, (iv) a házasság és a család stabilitását, jóságát, harmóniáját és békéjét, (v) a nők lelki egészségét és boldogságát, (vi) a két nem kapcsolatának minőségét, (vii) a gyermekek születésének esélyét, (viii) a gyermekek egészséges növekedésének lehetőségét.

A felmérések eredményei szerint a szabad szerelem szignifikánsan növeli: (i) annak az esélyét, hogy a házasságok és a családok szétbomoljanak, (ii) annak az esélyét, hogy a férfi élvezeti tárgyként kezelje a nőt, (iii) a párkapcsolati kötődések sérülését, (iv) az anya-gyermek kötődés sérülését, (v) az önzés elterjedését, (vi) mindenféle deviancia terjedését, (vii) a gyermektelenséget.

Még egyszer: A „szexuális forradalom” első frontjának eredményeitől durvultak és embertelenedtek el a párkapcsolatok, és haldoklik a házasság és a család intézménye. Az azonos neműek „házassága” (második front) és a gender ideológia (harmadik front) már csak arra kell, hogy a házasság és a család haldokló intézményét be lehessen lökni a sírba. A „szexuális forradalom” szinte már el is érte a célját. Látjuk is az eredményt. Az okozott károkat, amelyek az egyénre, személyes környezetére és az egész társadalomra elementárisan hatnak, természetesen nem család- és szociálpolitikai támogatások növelésével lehet megoldani, bár ezek is elengedhetetlenül szükségesek. Ugyanis a családi élet válságát és a demográfiai válságot nem a család- és szociálpolitikai támogatások csekély volta, és nem is a munka és a család össze nem hangoltsága okozta és okozza, hanem a jó házassághoz és a jó családhoz vezető, és az azt fenntartó szexuális normák teljes leépülése, leépítése. Ami tönkrement (vagy amit tönkre tettek), azt kell helyreállítani, azt kell meggyógyítani és nem annak egyik vagy másik negatív tünetét más irányból kezelni. A szabad szerelem elterjesztése zsákutcába vitte a modern embert. A „szexuális forradalom” globalizációjának kísérlete zajlik manapság. Amivel szembe kell nézni, ha túl akarjuk élni.

Mind már említettük, észre kell vennünk, hogy a családot lebontani igyekvő gazdasági és politikai hatalom évtizedek óta és mindig a szexualitás oldaláról támad. A fogyasztói társadalmak családpolitikái a legkülönbözőbb megoldási javaslatokkal állnak elő, ahol „mindennel” foglalkoznak, csak a szexualitással nem, elfogadva azt, hogy az az emberek magánügye. Érdekes, a másik oldalnak szabad a szexualitással foglalkoznia? És persze, leginkább azzal foglalkoznak. A családbarát oldalnak így elvi esélye sincs, hogy nyerjen, ugyanis a szexualitás megélésének és kezelésének viszonyai sokkal alapvetőbb emberi és társadalmi viszonyok, mint, hogy kinek milyen anyagi támogatásokat juttat az állam. Így, ha összekeverik e viszonyokat, azt soha nem lehet kompenzálni közvetlenül a szülőknek juttatott anyagi támogatásokkal, elvben sem. Ezért a svéd modell, vagy egyedül a szülők anyagi támogatása, (az egydimenziós családpolitika) a mai helyzetben nem adhat egészséges megoldást például a demográfiai helyzetre (ami csak az egyik velejárója vagy tünete a „szexuális forradalomnak”). Ezért ilyen megoldást várni balgaság és óriási szakmai hiba. Szerencsére a hazai családpolitika többdimenziós.

Ha küzdünk a nők egyenjogúságáért és emancipációjáért, akkor nincs más út, mint az egypartneres életmodell ajánlása. Minden egyéb esetben a nő tárgyiasul a férfi számára, mert a szeretet alanya helyett a férfi testi élvezete eszközévé válik. A nő természet adta fontos szerepe az anyaság, ehhez neki biztos fészek kell, és ez kell születő gyermekének is. A szabad szerelem összeegyeztethetetlen az emberi méltósággal, mert tárgyiasítja (a férfi testi vágyának eszközévé) teszi a nőt. Ellentétben a „szexuális forradalom” és a radikális feminista mozgalmak híveinek elképzeléseivel, nem a házasság teszi rabszolgává a nőt, hanem a szabad szerelem! A szabad szerelem végeredménye sokszor a depresszió, a magány, az önzés, az abortusz, a betegség, a gyermektelenség. A házasság viszont egészséges esetben örömöt ad, kibontakoztat, biztat, célt és értelmet ad, mert a jó házasságot a szeretet örök légköre élteti. A szeretet pedig a legmagasabb rendű képességünk.

Az eddigi felmérések eredményeiből egyértelműen következik, hogy a családi élet válsága és a demográfiai válság mögött a házasságon kívüli párkapcsolatok, azaz a szabad szerelem általánossá válása húzódik meg. Ezt a családellenes erők hosszú évtizedek alatt érték el, immár globális szinten. Általánossá vált szabad szerelem és stabil családok nagy aránya egyszerre elképzelhetetlen. Ebből már következik, hogy a demográfiai válság nem oldható meg, amíg a házasságon kívüli párkapcsolatok aránya erősen le nem csökken.

Amíg a család- és demográfiai konferenciák nem szólnak a párkapcsolati modellek hatásairól, a szabad szerelem általánossá válásának okairól és következményeiről, és amíg nem törekszenek a házasságon kívüli szexuális absztinencia ideáljának helyreállítására, addig nem lehet számottevő javulást várni e területen, s ne is reméljük, hogy a családi élet válsága és a demográfiai válság érezhetően hosszú távon csökkenjen.

Amíg a családpolitika nem a minél több, minél jobb házasság elérésére összpontosítja figyelmét, azaz nem a párkapcsolati anarchia felszámolására és a család védelmére összpontosít, (nem száll szembe a házasság elleni háborúval), hanem a szülők anyagi támogatását helyezi előtérbe, addig ne várjunk nagy javulást a demográfiai folyamatokban, a lelki betegségek számának csökkenésében, a káros, az önző vagy a deviáns magatartások gyakoriságának apadásában.

Azért nincs elegendő gyermek, mert nincs elegendő jó házasság. A gyermeknek alanyi joga kellene, hogy legyen jó házasságban élő szülőktől foganni. Az egyetlen emberséges megoldás, ha azon vagyunk, hogy minél több jó házasság jöjjön létre és maradjon is fenn.

A válság megoldásához fel kellene térképezni a „szexuális forradalmak” történelmét, mozgatórugóit, kik és miért indították el vagy támogatták, valamint mi a pontos mai helyzet a „globális szexuális forradalom” körül. Szaktudományos szinten meg kellene érteni a „szexuális forradalom” indítékait, a „gender mainstreaming” igazi hátterét, nehogy a párkapcsolati anarchia még tovább növekedjék.

A „szexuális forradalom” tanulmányozása azért is fontos, mert mindazt, amit tönkretettek és jó volt, újjá kell építeni. Tudományosan fel kellene mérni a különféle párkapcsolati típusok hatásait az egyénre és közösségeire, és az eredményeket – az irodalmi felmérések eredményeivel együtt – be kellene vinni a köztudatba, valamint az iskolai oktatásba, nevelésbe. Az emberek zöme ugyanis nincs tisztában a párkapcsolati típusok hatásaival, és nagyrészt emiatt van párkapcsolati anarchia. Például azt hiszik, hogy a házasság előtti nemi kapcsolatok és együttélések növelik a jövendő házasságuk stabilitását, pedig minden felmérés ennek az ellenkezőjét erősíti meg. A tévedések tisztázása mind a politika, mind a tudomány, mind az egyházak, mind az érdekelt civil szervezetek feladata és kötelessége.

Erőteljesen vissza kellene szorítani a közélet családellenes megnyilvánulásait.

A családi élet társadalmi szintű válságát okozó fontosabb tényezőket fel kellene tárni és a köztudatba kellene emelni. A megfelelő párkapcsolati kultúrára és a családi életre való nevelést be kellene vezetni minden iskolába, a médiába és a felnőttoktatásba, és e kérdéskör körüljárására kellene serkenteni a médiát. Ennek fő célja, hogy a fiatalok jól készüljenek a jövendő házasságukra, valamint, hogy a meglévő házasságok minél stabilabbak és harmonikusabbak legyenek. Ezen oktatás egyik fő eleme az egypartneres életviteli modell megindokolt ajánlása, amelynek része a házasságon kívüli szexuális absztinenciára való törekvés indoklása és ajánlása.

A házasságra, a családra és a nemek kapcsolatára vonatkozó átfogó, tudományos eredményeken nyugvó értékrendet és életvitelmodellt kellene megfogalmazni és széleskörűen terjeszteni.

Ami e téren – a „szexuális forradalom” címszó alatt – történt és történik, az egy kulturális háború az ember, a közjó és az egészséges társadalom ellen, különösen a nők és a gyermekek ellen. A nemek közti egyenlőség hangoztatásával („gender mainstreaming”) megannyi „szép” gondolat és a tudományosság álcája mellett, valójában a nőket tárgyiasítják és a gyermekeket feláldozzák a szabad szerelem kegyetlenül önző és embertelen oltárán. Elméletükben szinte minden szép és jó és magasztos és követendő, csak épp az elrejtett alapokkal van baj. Mint nyugaton már egyértelműen látszik, a kulturális marxisták (ma balliberálisok) tervezte – immár globális – szexuális diktatúráról van szó. Mind halálos, mind betegséget okozó eredményeivel messze vezet az emberiség történelme valamennyi háborújához vagy diktatúrájához képest. Gondoljunk a kétmilliárd abortuszra (Milyen időintervallum alatt? Amióta az abortusz engedélyezett?), a milliárdos nagyságrendű széttört családra, párkapcsolati csalódottra, pszichésen terhelt emberre, vagy a demográfiai válságok terheire és az emberhez nem méltó eluralkodott káros individualizáció ijesztő káraira, ahol a hím emberek (férfiak?) számára a lányok lassan már csak élvezeti cikkek, ahelyett, hogy mindkét nem arra törekedne, hogy szenvedélyes szeretetben egyedülálló szeretetszövetségben kiegészüljenek egésszé, ahol boldog teremtővé (szülővé) válhatnának.

W. Cleon Skousen „A meztelen kommunista” című híressé vált könyvében (Skousen 1958) a kommunisták 45 céljáról ír, ahol a negyvenedik cél: „Hitelteleníteni a családot mint intézményt, ösztönözni a promiszkuitást és a könnyű válást.” Ez is mutatja, hogy a kommunisták (akik legalább százmillió ember halálát okozták) értették, hogyan kell a családot lebontani. A promiszkuitással mind a család kialakulását, mind fennmaradását torpedózták meg. Akkor még nem volt egyszerű a válás, ezért a család fennmaradásának csökkentéséhez, még a válás könnyítésére is szükség volt. Ide írd be esetleg az 1894-es, a polgári házasságról szóló magyarországi törvény rendkívül káros hatásait.

Mint láttuk az immár globálissá vált „szexuális forradalom” egyik alapvető célja a házasság felszámolása. A szabados szexualitás elterjesztésén túl ehhez „remek” ötlet a házasság definíciójának kiszélesítése. Gondoljunk csak bele, ha a fehér színbe elkezdjük beleérteni a szürke színt is, akkor elérjük, hogy a fehér ne legyen fehér. Minél több színt veszünk a fehér kategóriájába, annál kevesebb értelme lesz fehér színről beszélni, végül értelmét veszti a fehér szín. Mint láttuk, a házasság alapvetően és lényegesen különbözik minden más párkapcsolati formától. Ha más párkapcsolati formát is beleértünk, akkor e különbözőség nyilván csökkenni fog. A fentekben vázolt okok miatt leértékelődik a házaság, devalválódik az ember, a kultúrája pedig szétesik, és a társadalom eldurvul, kegyetlenné válik. Ezt bizonyítja Unwin széleskörű, az emberiség történelmét e szempontból analizáló elemzése (Unwin 1934), amely ellen a szerző tudomása szerint még senkinek sem sikerült valamire való ellenérvet felhoznia, vagy a korai Szovjetunióban bevezetett szabados szexualitás, amit például Czeglédi Andrea Boldevik LMBTQ című írása mutat be röviden (Czeglédi 2020).

„De mi lesz az erkölcsi magvetésből? Az ifjúság, a szülők és az állam számára? A válasz adva van már a kiindulással. Az ifjúsági bűnözés elképesztő arányú. Sorokin professzor megállapítja, hogy az iskolák keretei közt működő ifjúsági egyesületek külön helyiséget tartanak fenn a nemi kicsapongások szabad űzésére.” Forrás: Mindszenty-Pehm József: Az édesanya II. ● Harmadik bővített kiadás ● Zalaegerszeg, 1942. 20-24.

Itt érdemes az ember antropológiájának lényegéről pár szót szólni és akkor rögtön érthetővé válik, hogy miért csak akkor alakulhat ki és maradhat fenn hosszú távon fejlett kultúra, ha a szexuális életet a házasságra igyekszik korlátozni a társadalom:

Az ember önmagára ébredt lény, akinek szabadsága van, és aki önmagában magányos. Az ember legmagasabb rendű képessége, hogy szeretni képes, így alapvető rendeltetése és életcélja, hogy szeressen és szeretve legyen. Az ember kétnemű, és elemi komplementaritási igénnyel rendelkezik, hogy kiegészüljön egésszé. Ha ezt az egésszé válást a szeretet köti össze, amely a szeretet természetéből adódóan időben nem fejeződhet be, akkor ezzel boldog házasság és család jön létre, amelynek legszebb gyümölcsei a testben és lélekben egészséges, vidám gyermekek. Ha a kiegészülés nem a szereteten, hanem önző szempontokon, avagy éretlen döntésen alapszik, akkor jutunk oda, amitől alapvetően gyötrődik mai világunk, azaz az elmagányosodást, szenvedést és betegséget okozó ideiglenes párkapcsolatokhoz. Ezekben a másik sokszor már élvezeti cikké vagy használati tárggyá silányul. Az ilyen kapcsolatok generálják például az abortuszt, a demográfiai válságot, a nagyságrendileg megnövekedett gyakoriságú pszichés betegségeket és párkapcsolati erőszakot, a nemek eltávolodását, a kevés és késői, labilis házasságot, a bűnözést, az alkoholizmust és az elmagányosodást. Természetesen az ilyen párkapcsolatokhoz gyermekként sem igazán jó tartozni.

E módon az egyneműek „házasságáért” kiállni felelőtlenségre vagy tudatlanságra utal, pontosabban az ember és a társadalom elleni súlyos bűntettnek minősíthető. LMBTQ aktivistáktól vagy mai liberálisoktól gyakran hallható, hogy ők küzdenek a homoszexuálisok jogegyenlőségéért, ugyanis a házassághoz vagy a gyermekhez mindenkinek joga van, így nekik is. Erre a válasz, hogy a házassághoz természetesen a homoszexuálisoknak is joguk van, mert ha akarnak, akkor egy másneművel házasodhatnak. Mivel a házasság természete szerint két különböző nemű ember közt köthető, ezért másképp nem is tudnának elvben sem házasodni. Az örökbefogadás kicsit más kérdés. Mivel azonban minden gyermeknek alanyi joga kellene, hogy legyen, hogy egymást és őt szerető anyja és apja legyen, ezért a gyermek szempontjából az egynemű párok számára a gyermek örökbefogadása nem javasolható, sőt, minden normális erkölcsi (mind valláserkölcsi, mind természetes) alapon súlyosan elítélendő. A felmérések is azt igazolják, hogy az egynemű pároknál felnövő gyermekeknek jóval nehezebb a sorsuk.

Lehet mondani, hogy az ember nem kétnemű, mert vannak hermafroditák, vagy olyanok, akik nemi szervek nélkül születnek. Egyrészt ez szerencsére nagyon ritka és nyilvánvalóan kezelésük az orvosi szakmára tartozik. Nagyságrendekkel nagyobb az egylábúak száma, mint a hermafroditáké, mégsem tagadja senki sem, hogy az ember kétlábú lény. Sőt született ember már három lábbal is.

Valószínűleg nincs is arról szó, hogy a homoszexuálisok jogaiért harcolna az LMBTQ, amikor síkra lép az egyneműek házasságáért, hiszen ha ők a homoszexuálisok érdekeit képviselnék és nem felhasználnák őket a házasság és a család megszüntetésére és így a fejlett társadalom lebontására, akkor megpróbálnák e szegény nemiségükben sérült embertársainkat gyógyítani vagy legalábbis amikor lehet sérüléseiket enyhíteni. Hiszen mint a későbbiekben látni fogjuk, a homoszexualitás az esetek jelentős részében gyógyítható, sőt sokszor minden terápia nélkül magától is heteroszexuálissá válnak ezen emberek. Megjegyzem igaz ez a transzszexualitásra is.

Ebben a témakörben nagyon sok érdekesség van, itt csak kettőt említenék még meg:

(i) A Keresztények a Melegekért nevű magyarországi mozgalom vezetőjétől egy kerekasztal beszélgetés során megkérdezték, hogy azt tudják, hogy ő az azonos neműek házasságát támogatja, de arra adjon választ, hogy az emberek száma mennyi legyen szerinte a házasságban. Mire a válasz az volt, hogy természetesen azt sem szabad korlátozni. Aztán azt is megtudtuk, hogy a szexuális cselekedetekhez, ha megegyezésen alapszanak, akkor erkölcsi értékelést sem szabad tenni, hiszen a szexuális cselekedetek az emberek magánügye. (Egyébként ez a „szexuális forradalom” egyik alapvető gondolata.) Sőt még az is kiderült, hogy az LMBTQ filozófia a legkeresztényibb filozófia! Ez természetesen semmilyen tekintetben nem állja meg a helyét!

(ii) Osztrák, illetve portugál kollégák beszámolói alapján mind Ausztriában, mind Portugáliában közvélemény kutatást végeztek az egyneműek házasságának bevezetése előtt. Az eredmény mindkét országban 2,5% körüli támogatottságot mutatott, aztán pár hónappal később mindkét országban bevezették a homoszexuálisok házasságát.

Ahhoz, hogy elvben is értelmetlen legyen a házasság definíciója, „zseniális” gondolat annak elfogadtatása, hogy az ember nem is kétnemű lény. Hiszen, ha nincsenek nők és férfiak, akkor az egy nő és egy férfi között köttetendő szeretetszövetség értelmét veszti, még fogalmilag is. A gender és queer elméletnek mára már sikerült elérnie, hogy nincsenek nők és férfiak, sőt anyák és apák sem. Az emberiség történeleme során az utóbbi néhány évtizedet leszámítva még senkinek sem jutott eszébe, hogy az ember nem kétnemű. Ugyan a genetika segítségével már azt is tudjuk, hogy az ember minden testi sejtje tartalmaz vagy egy XX (nők) vagy egy XY (férfiak) ivarsejt-párt, de ez az elmélet megalkotóit nem zavarja. Megjegyzendő, hogy nagyon kis valószínűséggel ettől eltérő kromoszóma állománnyal is rendelkezhet valaki, de ezek komoly betegségek és szerencsére nagyon ritkák. Ma már ott tartunk, hogy a leghíresebb természettudományos folyóirat, a Nature is olyan javaslatról számol be, amely szerint senkinek sincs joga megállapítani egy másik emberről, hogy ő milyen nemű, hiszen mindenki olyan nemű, amilyennek éppen képzeli magát (Nature 2018). (Várjuk mikor fogják kideríteni, hogy nincs is nap az égen, vagy hogy a számokat nem szabad összeadni, mert az sérti a számokat.)

Amióta a könyv megjelent, számos vélemény hangzott el róla. Amivel itt foglalkozunk, az csak a könyvvel kapcsolatos 1271 pszichológus állásfoglalása, amelyben többek között Bagdy Emőke egy nyilatkozatától is elhatárolódnak. Az 1271 pszichológus állásfoglalásának célja – az aláírt állásfoglalásuk szerint – „a könyvvel kapcsolatban megfogalmazott pszichológiai tévhitek és téves információk eloszlatása.” Ez után az állásfoglalásban olvashatjuk: „A homoszexualitás mint betegség 1973-ban került ki a mentális betegségek kézikönyvéből, így betegségként beszélni róla messzemenően szakmaiatlan, és tudatlanságról tesz tanúbizonyságot.” Ehhez azt érdemes hozzáfűzni, hogy egyre több forrásból (könyvekből, internetről, televízióból) azt lehet hallani, hogy az Amerikai Pszichiátriai Társaság e döntése komoly erőszak hatására jött létre 1973-ban. Itt példaként említem Szilvay Gergely könyvét (Szilvay 2016), amely szerint a Melegfelszabadítási Front aktivistái zavarták meg más politikai aktivistákkal együtt az Amerikai Pszichiátriai Társaság éves közgyűlését több éven át, míg végül az erőszaknak engedve 1973-ban megszavazásra került, hogy a homoszexualitás nem betegség. Holott például az egyik pszichiáter és melegjogi aktivista szerint a Társaság tagjainak 98-99%-a kezelhető mentális zavarnak tartotta a homoszexualitást. Négy évvel később a Medical Aspects of Human Sexuality szakfolyóirat felmérést végzett a Társaság tagjai között és kiderült, hogy a tagság 69%-a továbbra is mentális zavarnak tekinti a homoszexualitást és nem ért egyet az 1973-as döntéssel. Azt, hogy a melegmozgalom nem mindig nyúlt demokratikus eszközökhöz, azt bizonyítja az is, hogy Eric Poland az „Aids Coalition to Unlesh Power” nevezetű militáns melegszervezet társalapítója és volt tagja 1991-ben beismerte: „Egy valóban fasiszta szervezet létrejöttében segédkeztem… Tudatosan felforgató taktikához folyamodtunk, leginkább a terjedelmes Mein Kampfból merítve”.

Azt, hogy itt valami nincs rendben, az is mutatja, miszerint 1994-ben az Amerikai Pszichiátriai Társaság vezetése el akarta érni, hogy tiltsák be a reparatív terápiát, azaz a homoszexualitást heteroszexuális irányultságra irányító kezelést, még akkor is, ha azt a páciens kéri. Mindez szembe ment a Társaság egyik alapelvével és ezért ez a tagságból akkora ellenállást váltott ki, hogy végül nem fogadta el a közgyűlés e tiltást.

Az utóbbi években már nemzetközi konferenciákat is szerveznek azon szakemberek, akik, ha a páciensek kérik, végeznek rajtuk reparatív terápiát és a felmérések szerint ezek nagy arányban sikeresek. Erről már szakkönyvek is jelentek meg. E terápiák eredményeként a páciensek körülbelül egyharmada teljesen heteroszexuálissá válik, egyharmada szintén alapvetően heteroszexuálissá válik, de ha például fáradt, akkor még előjöhetnek nála korábbi homoszexuális vágyak. A harmadik harmad esetében meg lényeges változás nem történik, azaz maradnak homoszexuálisok. Ezek szerint a homoszexualitást okozó pszichés traumákból a terápiákra jelentkezők közel kétharmada kigyógyul. Itt nem idézek könyveket vagy publikációkat, de még konferenciákat sem, mert sajnos a szerzők lehet, hogy nem örülnének a hivatkozásnak. Ugyanis félnek. Manapság ilyen konferenciákat Észak-Amerikában és Nyugat-Európában már nem lehet tartani. Mert a szakemberek féltik az állásukat. A szexualitás témakörében (is) sajnos kemény diktatúra van Nyugaton. Hazánkban sokkal jobb a helyzet, de azért itt is félnek a szakemberek. Azt, hogy a homoszexualitás zömében valamilyen pszichés trauma, vagy pszichés sérülés, akár betegség eredménye és nem genetikailag meghatározott, egyetlen pszichológus sem merné nyíltan állítani, mert a hivatalos hazai pszichológiai szakma azonnal kiközösítené. Ugyanakkor én több pszichológussal beszéltem, akik négyszemközt vagy baráti társaságban állítják, hogy ők sikeresen gyógyítanak ki embereket a nem heteroszexuális orientációból, ha erre a páciensek kérik.

Nézzünk e témában két híressé vált, újkeletű és nagyméretű felmérést bemutató hivatalos tudományos folyóiratban megjelent publikációt:

(i) A „New Atlantis, A Journal of Technology and Society” speciális riportja 2016-ból „Szexualitás és gender” címmel, amely egy meta-analízis a témakörben, azaz az addigi kutatási eredményeket összefoglaló nagy kutatás eredményeinek publikációja (Mayer and McHugh 2016) például azt mondja, hogy azon tizenéves fiuk, akik homoszexuális hajlamot éreznek 80% valószínűséggel automatikusan kinővik ezt húsz éves korukra.

(ii) Az eddigi legnagyobb genetikai felmérés eredménye, amely közel ötszázezer ember genetikai térképének elemzését jelentette e témakörben, tavaly jelent meg a Science nevű neves tudományos lapban (Ganna és mások 2019), valamint a Nature című tudományos folyóirat is publikált róla egy összefoglalót (Lambert 219). Ezen felmérés azt mutatta, hogy a homoszexualitás genetikai komponense igen csekély. Az eredmények szerint az emberben az általános szexuális viselkedésben található különbözőségekben a genetikának 8-25% szerep juthat. És találtak 5 DNS markert, amelyek gyakoribbak voltak a homoszexuális egyénekben, azonban ezek együttesen kevesebb, mint 1%-ban magyarázták a szexuális viselkedésben tapasztalható eltéréseket. Mindebből az következik, hogy a homoszexualitás genetikai komponense igen kicsi.

Még megemlítem, hogy a Családok Világkongresszusának egyik előadásán 2019-ben azt hallottuk egy amerikai egyetem kutatójától, aki a transzszexualitás kutatója, hogy egyételmű és erős a transzszexualitás mindhárom fajtája esetében a heteroszexuálissá válás gyakorisága, azaz az estek körülbelül felében az érintettek automatikusan idővel kinővik ezen hajlamukat. Az előzőek alapján mondhatjuk, hogy kigyógyulnak belőle.

Mint fent láttuk, 1271 magyarországi pszichológus nyilatkozta azt nemrégen a Meseország Mindenkié című könyvvel kapcsolatban, hogy „A homoszexualitás mint betegség 1973-ban került ki a mentális betegségek kézikönyvéből, így betegségként beszélni róla messzemenően szakmaiatlan, és tudatlanságról tesz tanúbizonyságot.” Ugyanakkor a módszer, ahogy 1973-ban kikerült a mentális betegségek kézikönyvéből, mint fent láttuk meglehetősen furcsa, úgy tűnik külső erőszak vezetett oda, ezért e szakmai kérdés feltétlenül felülvizsgálatot igényel!!! Ezenkívül az utóbbi évek legnagyobb tudományos felmérései szerint a homoszexualitás leginkább nem veleszületett, hanem nagy valószínűséggel szerzett tulajdonság. Akkor mi más lehetne, mint valami pszichés trauma, sérülés eredménye. Ezért itt az ideje, hogy az orvosi és pszichológus szakma felülvizsgálja a kérdést. A Wikipédia betegség definíciója alapján a nem szakmabelinek úgy tűnik, hogy a homoszexualitás tünetegyüttese kimeríti a betegség fogalmát, de ha nem, akkor is indokoltnak tűnik elsősorban a homoszexuálisok érdekében felülvizsgálni a kérdést. Ugyanis ezen állapot számos egyéb negatív tünettel is jár, mint például az öngyilkosságra való nagyobb hajlam, az önbecsülés átlagnál kisebb mértéke, a depresszióra, a kábítószerezésre való nagyobb hajlam. Ezért úgy tűnik, hogy valakire rábeszélni, hogy maradjon ebben az állapotban, amikor esélye van, hogy ebből kikerüljön az nem igazán emberséges, sőt egyenesen kegyetlen. Az olyan, mintha valakinek fájna a veséje, elmenne az orvoshoz és azt a választ kapná, hogy magával mi nem foglalkozunk, maga más, legyen rá büszke. Nem mondana ez ellent az orvosi eskünek? Nem embertelen ez? Természetesen téves lehet e gondolatmenet, de akkor mondják meg, hogy hol téves.

További furcsaságok, amelyeket e témakörben hallani lehet. Nyilván több is van, ez csak egy rövid lista:

(i) Azt mondják: „a homoszexualitás nem betegség, hanem másság”. Azért ne mondjuk, hogy betegség, mert az kirekesztő. Ha az ember belegondol, annál jobban kirekeszteni, minthogy valakire azt a bélyeget nyomjuk, hogy ő más, nem igazán lehet. Képzeljük el, ülünk egy társaságban és annak egyik tagjára azt mondják, hogy vele ne foglalkozzunk, „ő más”. Ez a kirekesztés maximuma, non plusz ultrája. Ha meghallgatjuk és megpróbáljuk nehéz helyzetéből kihozni, vagy azon enyhíteni, akkor nem az ő javát szolgáljuk?

(ii) Ha nem betegség, hanem sérülés, vagy pszichés zavar, vagy bármi hasonló, akkor az orvosi és pszichológus szakma mondja meg, hogy melyik kategóriába esik és miért, de olyat találjanak, amely tényleg a páciens érdekét szolgálja. És ha tudnak rajta segíteni, akkor segítsenek. Ez orvosi vagy pszichológusi kötelességük. Ugyanis kegyetlenség egy sérültre azt mondani, hogy nem sérült vagy nem beteg, ha egyébként az. Különösen akkor, ha állapotán javítani lehet. Ezenkívül ártalmas a közösségre, sőt a társadalomra nézve is. Ez ugyanaz, mintha mondjuk a vesebetegeket az orvosi szakma elkezdené nem gyógyítani, még a beteg kérésére sem.

(iii) A felmérések szerint a homoszexualitás gyakorisága a mai nyugati társadalmakban évről évre nő. A fentiek alapján ez egy negatív tendencia, mert mint láttuk a homoszexuális állapot boldogtalanabb, mint a heteroszexuális. Amiért nő, az valószínűleg a téves LMBTQ ideológia terjesztése. Hogy miben téves? Ezekről beszéltünk eddig és ezeket sorolja tovább e lista.

(iv) Ha valakire rábeszéljük, hogy maradjon homoszexuális, akkor elveszük annak a lehetőségét, hogy gyermeke lehessen. Nem kegyetlenség ez?

(v) Azt mondják, hogy a homoszexualitás nem megváltoztatható. No, de a fentiek alapján ma már tudjuk, hogy ez általánosságban nem igaz.

(vi) Homoszexuális identitásról beszélnek. No, de ha megváltoztatható, akkor már ne mondjuk identitásnak.

(vii) Azt hangoztatják, hogy született tulajdonság. Mint láttuk ennek nagyon kicsi az esélye, azaz általánosságban nem így van.

(viii) Azt hallhatjuk, hogy a homoszexualitás nem káros. Mint említettük náluk nagyobb a hajlam a depresszióra, az öngyilkosságra, és számos egyéb negatív tünettel jár, mint például a nemi betegségek jóval nagyobb gyakorisága, aminek fő oka a náluk tapasztalható sokkal magasabb átlagos partnerszám. Így az, hogy nem káros, nem igaz. Ők állapotukat teherként élik meg és nem azért, mert a társadalom hozzáállása nem megfelelő. Ezen utóbbit a fent említett nagy meta-analízis is megállapítja (Mayer and McHugh 2016).

(ix) A „gyógyítás öngyilkossághoz vezethet, ezért veszélyes”. Náluk az öngyilkosságra való hajlam nagyobb, ezenkívül lehettek olyan módszerek, amelyek valóban károsak voltak, de a mai pszichoterápiás technikák mellett ilyen nem igazán fordulhat elő. Egy konferencián hallottam egy ez irányú felmérésről, ha jól emlékszem a pszichoterápián részt vett 177 homoszexuális férfiból egy mondta a végén, hogy neki inkább káros volt, mint hasznos, de a legtöbben hasznosnak, sőt igen hasznosnak értékelték.

(x) Különösen régebben volt jellemző, hogy túl nagy gyakoriságszámokat említettek.

Itt most abbahagyom, mindössze utalok egy 2015-ös blogra, melynek címe: „10 téveszme a homoszexualitásról” (Vigyázó 2015). Ezeket is hasznos lenne, ha a társadalom őszintén átbeszélhetné.

„Tudom, hogy a 13723 alá nem író (mármint pszichológus) között jócskán vannak olyanok, akik hagyománypártiak, mondjuk ki, konzervatív létszemléletűek, de ezt nem merik vállalni, mert félnek attól, hogy tudománytalannak, szakmaiatlannak bélyegzik őket, és stigmatizáció, szakmai kirekesztés áldozatává válnak, mivel ott tartunk, hogy a pszichológusberkeken belül csak az a szakember számít szakmailag elfogadhatónak, aki a kortárs liberális ideológiát kritika nélkül elfogadja. Ez elfogadhatatlan.”

Még egy idézet Szabados Ádámtól a „Pszichológusok Meseországa” című írásából: „A Labrisz Leszbikus Egyesület gondozásában megjelent, érzékenyítő célú mesekönyv olyan belső rend formálásán dolgozik gyermekeink életében, amely éles ellentétben áll a külső renddel. Nem gyógyít, hanem megbetegít, nem kisegít a bajból, hanem konzerválja és elmélyíti a lélek ficamait.” (Szabados Ádám 2020).

A fentiek alapján az olvasó számára már remélem érthető ezen tanulmány címe.

Az elmúlt két hónapban a Fővárosban és több kerületében kitűzték liberális vezetők a szivárványos zászlót. Példaként idézem az I. kerület Önkormányzati Lapjából V. Naszályi Márta polgármester szavait, ahol arra a kérdésre válaszol, mit fejeztek ki azzal, hogy kitűzték az önkormányzat épületére a szivárványos zászlót. Így fogalmaz: „Számomra ez a zászló azt jelenti, amit a Pride fejez ki, vagyis, hogy mindenkinek joga van emelt fővel élni, és senkit nem érhet hátrány szexuális orientációja, neme, bőrszíne, bármilyen csoporthoz tartozása miatt. Nem lehet senkit megbélyegezni, kirekeszteni, megalázni – mi emellett fejeztük ki a szolidaritásunkat. Vannak olyan egyetemes értékek, amelyek mellett az önkormányzatnak ki kell állnia, más jelentős világnapokon vagy évfordulókon is rendezvényt szervezünk, zászlót tűzünk ki, vagy közleményt adunk ki.” (Enzo, 2020.)

Ehhez hasonló, sőt nagyon hasonló, néha szinte meghatóan szép gondolatokat lehet hallani „baloldali”, „liberális” nyilatkozatokban az LMBTQ szivárványos zászlójáról.

A szocialista időkben mennyit hallottunk Karl Marx zsenialitásáról és bölcsességéről, Engelssel való hűséges barátságáról, Lenin emberiséget megmentő nagyságáról, vagy az 1956-os fasiszta ellenforradalom kegyetlenségeiről, amelyet az ÁVH-sok hősiességének és önfeláldozásának köszönhetően sikerült szerencsére megfékezni és Magyarországot újra szabaddá tenni. Aki mást mert mondani, azt kiiktatták.

A szocialista időkben sokan tudtuk, hogy a szép kommunista szólamok mögött, az emberiség egyik legkegyetlenebb és legnagyobb véráldozattal járó diktatúrája húzódott meg. És azt is tudtuk, hogy aki önszántából állt ki mellette az vagy jószándékú megtévesztett ember – a nagy többségük ilyen ember volt –, vagy esetleg elvtelen szellemi roncs, amit a hétköznapi nyelven visszafogott kifejezéssel gazembernek nevezünk. Valószínűleg így volt ez a történelem számos diktatúrájának többségében.

II. János Pál pápa mondta, hogy a hazugság mindig egy elcsavart igazság. A filozófiai és politikai elméleteket nagy körültekintéssel dolgozzák ki. Ha valóban az embert és az igazságot szolgálják, akkor örök érvényű kincsek ezek. Ha viszont a szépnek hangzó elméletek hamisak, akkor akár az ember és a társadalom elleni legádázabb fegyvert jelenthetik. Így tudott a kommunizmus és annak számos alfaja, vagy a vele egy tőről fakadó nácizmus történelmi mértékű károkat és óriási szenvedéseket, véráldozatokat okozni szerte a Földön a XX. században.

Ha valaki ismeri a „szexuális forradalom” történelmét, valós indítékait, vagy átlát a felszínen elhangzó szép szólamok mögötti lényegi tartalomhoz, akkor úgy érzi, hogy itt az emberiség történelmének valószínűleg legkegyetlenebb ideológiájával állunk szemben. Itt már nem csak a társadalom egy-egy rétegét akarják elnyomni, tönkre tenni, kiiktatni, hanem magát az embert akarják ronccsá tenni. Nem véletlen, hogy a nagy egyházak megpróbálnak ellenállni (bár sokkal nagyobb erővel tennék ezt). Sajnos azonban mára már oly erős és oly sikeres e ravasz ideológia, hogy a legtöbb embertársunk akaratlanul részben már beáll is ezen ideológia mögé. Ugyanis hazánkban a szabad szerelmet már a fiatalok több mint 95%-a helyesnek tartja. A „szexuális forradalom” fent említett második és harmadik frontjával szemben szerencsére hazánkban még van tapasztalható mértékű ellenállás, de Nyugaton már e frontok is igen széles elfogadottságot nyertek. Ha nem lépünk fel a leghatározottabban most ellene, akkor itt is az lesz, mint Nyugaton. Mint fent már említettük, Unwin (1934) kutatásainak köszönhetően azt is tudjuk, hogy három generáció után eddig a történelemben, minden olyan társdalom összedőlt, ahol elterjedt a szabados szexualitás. Emiatt az első front ellen is tennünk kell valamit, még akkor is, ha már nagyon rosszul állunk.

Az is rámutat a jelenkori európai balliberális ideológia embertelenségére, hogy hangoztatják és terjesztik a nem hetroszexuálitás természetességét, ugyanakkor Európába hívják a muszlimokat. Ha az utóbbiak többségbe kerülnek, akkor azok jó eséllyel egyszerűen majd felkoncolják a nem heteroszexuálisokat. Valóban védik e balliberálisok a „másságban” szenvedőket?

Itt idézem az interneten talált – a „szovjet szexuális forradalomról” szóló – egyik írás két részletét, de érdemes elolvasni az egészet: (i) „Honnan ered az LMBTQ propagandája? Azt hiszik új keletű dolog? Szó sincs róla… Annak ellenére, hogy azt mondjuk, a kommunistákkal harcolunk, esetleg már leszámoltunk velük, igazából fogalmunk sincs, kik a valódi kommunisták, a jelen kor kommunistái.” (ii) „A szűk körű aberrált bolsevikok által kitalált és levezényelt szexuális fertő alig egy évtizedig tartott, mégis, e rövid idő alatt is drámai következményei lettek az ortodox keresztény hagyományokhoz szokott társadalomra nézve. A társadalom a végletekig lezüllött, tagjai bűnözőkké, szexuális ragadozókká váltak. A mai korban ugyanezt az ideológiát próbálják ránk erőltetni e gyökértelen, erkölcstelen, hitetlen bolsevikok kései leszármazottai és követői, akikre a liberális jelzőt használjuk – helytelenül… vagy helyesen…, hiszen a liberalizmus és a bolsevizmus mindig is történelmi édestestvérek voltak. Elmondhatjuk, hogy a történelem már igazolta ennek az ideológiának a tragikus következményeit. A tények ismeretében és tanulva belőlük, rajtunk áll, hogy milyen jövőt szeretnénk biztosítani gyermekeinknek. Egy keresztény társadalomra épülő jövőt, vagy a bolsevik, kereszténygyűlölő Lenin és Trockij által kitalált rettenetet?” (Czeglédi 2020).

Ami több mint ijesztő, hogy az Európai Baloldali Hírportál egyik linkje, amelynek címe: „LMBTQ jogok a korai Szovjetunióban” egyenesen pozitívan beszél minderről: A Mi Időnk, LMBTQ jogok a korai Szovjetunióban. (A Mi Időnk, 2020.)

Az Alaptörvény 7. módosítása során 2018-ban bekerült az Alaptörvénybe, hogy „Magyarország ... keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége.” A keresztény kultúra része kell, hogy legyen a szexualitásról és a házasságról alkotott keresztény álláspont. Christopher West II. János Pál művének leghíresebb tanítója írja azt, hogy: ”Isten terve öröktől fogva az, hogy ’frigyre lépjen’ velünk (Oz 2,18–26). Isten azt akarta, hogy ezt az örök tervét semmiképpen se hagyhassuk figyelmen kívül, ezért férfi–női létezésünkbe plántálta saját képmását. Ezt az elképzelését pecsételi meg azzal, hogy férfiak és nők vagyunk. Ez azt is jelenti, hogy minden, amit Isten a földön mondani akar nekünk arról, hogy ki is ő, és kik vagyunk mi, mi az élet értelme, és miért teremtett minket, hogyan éljünk, mi a végső sorsunk, valamiképpen a szexualitás és házasság értelmében és igazságában van elrejtve. Ezért fontos a szexualitás.” (West 2011). Végezetül még egy II. János Pál idézet e témakörhöz: „Amilyen a szexualitás olyan a család, amilyen a család olyan a nemzet.” (West 2010)

Az Alaptörvény e törvénymódosításának gyakorlati életre történő kibontása és így a mindennapi életbe történő megvalósítása még nem valósult meg. Ezt feltétlenül és minél hamarabb pótolni kell. Ebben a Családtudományi Szövetség felajánlja segítségét.

(i) Ki kellene mondani, hogy évtizedek óta háború van a házasság és a család ellen. Ha nem igaz, bizonyítsa be, aki ezzel nem ért egyet. Ha igaz (márpedig igaz), akkor viszont el kell kezdeni védekezni és erre stratégiákat kidolgozni. A szinte már elveszett első front ellen is.

(ii) A fent említett három front mindegyikét elemezni kellene. A tévedéseket és eltévelyedéseket közkincsé kellene tenni.

(iii) A fentiek fényében felül kellene vizsgálni és megváltoztatni az Amerikai Pszichiátriai Társaság 1973-as döntését.

A Mi Időnk (2020) LMBTQ jogok a korai Szovjetunióban. 2020. május 2. http://www.amiidonk.hu/forradalom/lmbtq-jogok-a-korai-szovjetunioban/

Balásházy I. (2018) A családi élet válsága és a demográfiai válság alapvető okai című tanulmány. Könyv: Boldogabb családokért és ifjúságért I. Kötet. Alcím: A családi élet válsága és a demográfiai válság okainak elemzése. Szerk: Balásházy Imre, Major Gyöngyi, Farkas Péter. Oldalszám 9-50, L’Harmattan Kiadó 2018.

Balásházy I. (2019) Megoldáskeresés a családi élet válságára és a demográfiai mutatók javítására című tanulmány. Könyv: Boldogabb családokért és ifjúságért II. Kötet. Alcím: Javaslatok a családi élet válsága és a demográfiai válság megoldásához. Szerk: Balásházy Imre, Csabai Tiborné, Farkas Péter. Oldalszám 9-65, L’Harmattan Kiadó 2019.

Czeglédi Andrea (2020) Bolsevik LMBTQ – amiről hallgat a történelem. https://hungaryfirst.hu/cikkek/2020-09-24/bolsevik-lmbtq-amirol-hallgat-tortenelem

Demographic Winter (2008) http://gloria.tv/?media=134357&language=DGtkouwHWmP, SRB Documentary, LLC, USA, Acuity Productions.

Enzo (2020) Interjú, Második hullám, „Elszánt vagyok abban, hogy legyen támogatás”. Várnegyed, XXV. évfolyam 15. szám, 6-8, 2020. szeptember 11.

Fagan P. (2017) The most important correlation in all of social science. https://www.mercatornet.com/family_edge/view/the-most-important-correlation-in-all-of-social-science/19344#sthash.aPOEKn1c.dpuf

Feder D. (2014) The Sexual Revolution and Demographic Winter. The International Forum: Large Family and the Future of Humanity. Moscow, 2014. September 10-12. http://visionamerica.us/the-sexual-revolution-and-demographic-winter/

Ganna A. és mások (2019) Large-scale GWAS reveals insights into the genetic architecture of same-sex sexual behavior. Science, 4 September 2019.

Házasság, Family Magazin különszáma (2017)

Horváth J. (2019) This Is What Comes After the Transgender Revolution, https://www.tfp.org/this-is-what-comes-after-the-transgender-revolution/, Magyarul: Ez jön a transznemű forradalom után. https://www.karizmatikus.hu/hitvedelem/teveszme-kritika-oesszefoglalo-irasok/7555-ez-joen-a-transznemu-forradalom-utan.html. Letöltés: 2019. aug. 12.

Horváth J. B. (2020) Hét perc alatt végzünk. Európai Családtudományi Szemle, 2020/1, 35-48, https://ecssz.eu/html/2020/ECSSZ_2020_1_szam.html

Innotárs Projekt (2009) A gazdasági fejlődésnek és a magyar társadalom egészségi állapotának kapcsolata a családok stabilitásával című projekt. Projekt azonosító: INNOTCSE. Nyilvántartási szám: OMFB-00701/2009. Kedvezményezett: Tudomány a Családért Egyesület.

Kao, Emilie (2019) III. Budapesti Demográfiai Csúcs (2019. szeptember 5-6) meghívott előadó.

Kopp M., Skrabski Á. (2006) A támogató család, mint a pozitív életminőség alapja, alfejezet. A magyar népesség életminősége az ezredfordulón című könyv, Semmelweis Kiadó, Budapest 2006. Szerkesztette Kopp Mária és Kovács Mónika Erika, 5.1.1 alfejezet, 220-232.

Krúdy T. (2018) Erkölcsi kérdés avagy civilizációk felemelkedése és bukása című tanulmány. Könyv: Boldogabb családokért és ifjúságért I. Kötet. Alcím: A családi élet válsága és a demográfiai válság okainak elemzése. Szerk: Balásházy Imre, Major Gyöngyi, Farkas Péter. Oldalszám 269-284, L’Harmattan Kiadó 2018.

Lambert J. (2019) No ‘gay gene’: study looks at genetic basis of sexuality. Five DNA markers are linked to sexual behaviour — but can’t predict a person’s preferences. Nature, Vol. 573, 14-15, 5 September 2019.

Mayer and McHugh (2016) Sexuality and gender. Findings from the bilogical, psychological, and social sciences. The New Atlantis, A Journal of Technology and Society, Special Report, Number 50, Fall 2016, 1-143, www.TheNewAtlantis.com.

Skousen, W. Cleon (1958) A meztelen kommunista, könyv, Izzard Ink Publishing, https://gloria.tv/post/4SoDzQAP9neG6K3fuiFW2KBkH

Szabados Ádám (2020) Pszichológusok Meseországa. 2020. október 11. https://divinity.szabadosadam.hu/?p=26531

Szilvay Gergely (2016) A melegházasságról című, Kritika a klasszikus gondolkodás fényében alcímű, 464 oldalas könyv. 184-190 oldalak. Századvég Kiadó, Budapest, 2016.

Szmodis Jenő (2018) A családfogalom: jogintézmény vagy biológia?, Magyar Szemle, Új folyam XXVII. 1-2. szám, 2018. március 2.

Unwin J. D. (1934) Sex and Culture. Könyv, Oxford University Press.

Vigyázó (2015) 10 téveszme a homoszexualitásról. Könnyeb a törvényeket megváltoztatni, mint a tényeket. Meddig még az éjszaka, meddig még ez éj? 2015. július 5. https://vigyazo.blog.hu/2015/07/01/10_teveszme_a_homoszexualitasrol.

West, Christopher (2005) Winning the battle for sexual purity. Straight talk with men about love and life. Ascension Press.

West, Christopher (2010) A test teológiája kezdőknek. Missio Christi Alapítvány.

West, Christopher: (2011) Jó hírek a házasságról és a szexualitásról. Szent István Társulat. Könyv.